|
| |
| Fiktív kalandjai |
| |
| |
Látod a szemembe a lángot?
(2007-05-16 19:55:21)
Már javában tartott az értekezlet, amikor Fiktív bekullogott a szerkesztőségbe. Halkan köszönt, táskáját a földre dobta, és leült asztalához. A főszerkesztő már nyitotta a száját - szigorú ember hírében állt, aki megköveteli a pontosságot -, de mintha megsajnálta volna: tovább hallgatta a tollforgatók beszámolóit. Meglepő, de akkor sem szólt, amikor Fiktív az asztalra tette lábát, és beletemetkezett az aznapi újságba. Csak miután a főszerkesztő kivonult vettem észre, hogy hatalmas, kék karikák rajzolódtak ki szemei alatt. Velem szemben ült, így csak áthajoltam az asztalon, hogy megkérdezzem: igaz-e.
Bővebben >>
|
 |
Múzsa elment
(2007-05-16 19:53:33)
- Gyere be - mondta unott hangon Fiktív. Az ajtó nyikorgott, óvatosan lépkedtem a széthajigált pizzás dobozok között, majd soha nem látott bátorságomról tanúbizonyságot téve, átugrottam a sörösdobozokból épített piramis fölött. - Szép volt - nyugtáza Fiktív, miközben kanapéján nyújtózott. - Csak a legfelső doboz billent meg egy picit. - Mondd, mi az Isten van veled? - kérdeztem. - Henyélek - mondta, majd rotringceruzáját köpőcsővé alakítva kis galacsint köpött a plafonra.
Bővebben >>
|
 |
Fiktív egyedül
(2007-05-16 19:51:30)
Fiktív gyalog ment haza. Útközben a Nash-egyensúlyon elmélkedett; egy állandón, amelynek segítségével kiszámíthatóvá válna az emberek kiszámíthatatlansága. A késő téli estén azonban figyelme elkalandozott. Eszébe jutott kis családja: apja egy éve halott, testvére három esztendeje emigrált. Anyjáról túl sokat nem tud: jó, ha havonta egyszer találkoznak. Menyasszonyával szépen élnek egymás mellett. Szeretője nincs (nem is volt), a munkája adott.
Bővebben >>
|
 |
|
 |
|