Kanyarodjunk vissza egy percre ahhoz a felemelő pillanathoz, amikor Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, nyílt levélben kért találkozót Schmitt Páltól, a Fidesz alelnökétől, aki a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is, hogy a magyar sport tarthatatlan helyzetéről tárgyaljon. Csendben jegyezzük meg: ha a magyar sportnak tarthatatlan a helyzete, abban a Magyar Olimpiai Bizottság fideszes elnökének is van némi szerepe, és ha csakugyan tarthatatlan, akkor az csak olyan mértékben az, mint teszem azt az oktatásé, a közlekedésé, a filmgyártásé, az egészségügyé, és nem utolsósorban a politikai kultúráé, amelyben már a másik tárgyalópartnernek, Orbán Viktornak is van némi szerepe.

Hogy ezek közül miért éppen a sport helyzete az, amit meg kell változtatni, arra adódik a válasz: a többi megváltoztatására nincs sok esély. A sport a legkönnyebb, találni kell egy embert, aki gyorsan tud futni. Labdajátékban a kapufa is segíthet. Semmi mást nem kell tenni, mint elvenni egy kis pénzt a többi tarthatatlan helytől, és felpumpálni a sportolókat, mint az NDK-s úszónőket. A sportsikerek alkalmasak, hogy ne vegyük észre: sem az oktatás, sem az egészségügy nem változott. Ki gondol lerobbant buszokra, ha szól a magyar himnusz, a dobogó felső fokán áll a mi fiúnk? Mit számít akkor, hogy a nyugdíjasnak továbbra sincs mit enni, a beteg meghal, a diploma nem ér semmit? Dagad a mellünk, világhatalom lettünk, sikeres nép vagyunk. Integethet az emelvényről a nemzet vezető. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! Mi vagyunk a legjobbak.

Vannak más országok, akik a sikereiket nem néhány sportoló győzelmében mérik, hanem az egész nemzet életminőségében, ahol az olimpia csak játék, kikapcsolódás, szórakozás, nemes küzdelem, ahol lehet nyerni és veszíteni, néha a vesztes a győztes. Nem élet és halál kérdése, mint olyan frusztrált és sikertelen nemzetek életében, ahol sportsikerekkel kell elterelni a figyelmet a mindennapi élet borzalmairól. Nem véletlen, hogy náci és kommunista diktatúrák számára volt hasonlóan létkérdés, hogy sikeresek legyenek a sportban. Orbán Viktor kitűzte az ötéves tervet (első tíz hely az aranyérem táblázaton), mint Rákosi Mátyás. „És mondta Isten: Legyen... És lőn" (Mózes I. könyve)

Azt mondta Orbán: „a sportot stratégiai ágazattá kell nyilvánítani, máskülönben Magyarország nem lesz a sikeres emberek országa". Sajnálom azokat a sikertelen országokat, mint Svájc és Svédország, akiknek soha nincs egyetlen aranyérmük. Mennyivel sikeresebb Magyarország, vagy - ahogyan azt Kovács Zoltán megírta az ÉS-ben - akár Etiópia, amely még Magyarországnál is több aranyat szerzett. Ez az Új irány. Irány Etiópia! Ez a jövő! És már el is kezdődött.